21 – Istentisztelet

És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.

Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.

És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.]

És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.

És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.

Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla.

Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett. Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.

Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.

Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.

És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.

És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.

Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet. És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl. Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején. És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérõl, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.

És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel. És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában. Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.

És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?

És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára. És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.

Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.]

Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.

És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot. És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.

Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.

És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek. Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.

És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett.

A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig. Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.

De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

Kóré pedig összegyûjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsõsége az egész gyülekezetnek.

Mikor pedig egybegyûle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhõ, és megjelenék az Úrnak dicsõsége.

Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.

És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.

Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.

[Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több! Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.

Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl.

Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

Hogyha meg nem tartod [és] nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsõséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!

Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.

Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának? És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda elõtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel. És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kõfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az elõtte való helyen.

Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lõn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kõfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az elõtte való helyen, és bevevék a várost.

Józsué pedig megszaggatá az õ ruháit, és földre borula arczczal az Úrnak ládája elõtt mind estvéig, õ és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.

Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezõsködöl nevem után, a mely olyan csodálatos? Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette, és megáldozá azt egy sziklán az Úrnak: csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára: Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az õ felesége, arczczal a földre borultak.

Senki sincs olyan szent, mint az Úr,

Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából való minden [szerszámokkal,] hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.

Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid. Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval. Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, megútálá õt szívében.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;

És dörgött az égbõl az Úr,

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,

Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybõl: köd tölté be az Úrnak házát, Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Úrnak házát.

És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé, És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te elõtted teljes szívvel járnak;

Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.

Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!

És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.

És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten elõtt teljes erõvel, énekekkel, cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.

És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közül éneklõket, éneklõszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.

Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala). És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal. Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá õt.

Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását. Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait; Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett; Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget! Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van. Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;

Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet elõtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktõl fogva mind örökké! Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsõség, örökkévalóság és méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése. Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk elõtted, és dícsérjük a te dicsõséges nevedet;

Lõn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helybõl, (mert a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az õ sorrendjöket, Annakokáért az énekes Léviták mind, a mennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az õ fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felõl az oltárnál és õ velök százhúsz kürtölõ pap; Mert a kürtölõknek és éneklõknek tisztök vala egyenlõképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és [mindenféle] zengõ szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy õ igen jó és örökkévaló az õ irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel, Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Istennek házát.

És oda állott [Salamon] az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette. Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézbõl, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete elõtt, kezeit az ég felé kiterjeszté, És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te elõtted teljes szívvel járnak!

(Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat, Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát. És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!

A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az õ királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felõl mellette állani.

Tanácsot tartván pedig a néppel, elõállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg elõtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az õ irgalmassága;

És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; a kik, mikor nagy örömmel dícsérték [az Urat], meghajoltak és leborulának.

Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ szerszámokkal.

S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint. És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.

És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr elõtt arczczal a földre.

És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az õ Istenökhöz. És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktõl fogva mindörökké; és áldják a te dicsõséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél! Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elõtted borul le.

És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el õket a pusztában; a felhõnek oszlopa nem távozék el felõlök nappal, hogy vezérlené õket az úton, és a tûznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének.

Jeruzsálem kõfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a Lévitákat minden õ helyeiken, hogy behozzák õket Jeruzsálembe, hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel és hálaadással és énekléssel, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal.

Mert Dávidnak napjaiban Asáf vala régtõl fogva az énekesek és az Istennek hálát adó és õt dícsérõ éneklésnek vezetõje.

Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ? Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél? Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön! Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.]

Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!]

Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl. És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem! Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!]

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya. Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya! Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.

Dávid zsoltára. Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ! Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.]

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment. Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van! Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek. Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!]

Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!]

Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela. Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr. Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel. Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen!]

A Kóráh fiainak zsoltáréneke.

Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek: [ Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!]

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.

Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!]

Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.]

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.]

Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

Az éneklõmesternek; zsoltár, ének. Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét! Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!]

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról; És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.]

Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet. Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!

És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Az Ezrahita Ethán tanítása.

Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében. Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Zsoltár, ének szombat napra.

Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon. Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te! A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak; A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban. A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását. Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait; Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén. Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet! Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba! Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld! Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is, Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.

A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt. Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.

Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.

Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel; Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt! Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett. Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az! És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!

Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Hálaadó zsoltár. Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk. Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram!

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi! Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben; A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.] Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

Dícsérjétek az Urat. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.

Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve. A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

Dicsérjétek az Urat. Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!

Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt, Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek! Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt! Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!

Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!

Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!

Dicsérjétek az Urat! A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!

Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!

Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme. Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme.

Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!

Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.] Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Dávid dicsérõ éneke. Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké! Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.

Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét. A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt a magas helyeken! Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege! Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok! Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk. Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.

Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti]mind! Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik; Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti]czédrusok; Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok; Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák! Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!]

Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje õt a kegyesek gyülekezete! Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban! Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki. Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg. Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön. Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben;

Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán! Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán; Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával; Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; A te drága kenetid jók illatozásra; Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából,

Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,

Menj be a kõsziklába, és rejtõzzél el a porba az Úr félelme elõl, és az Õ nagyságának dicsõsége elõtt.

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elõl és nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elõl és az Õ nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

És sátor lészen árnyékul nappal a hõség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és esõ elõl.

És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.

A mely esztendõben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel. Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;

Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl. Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság. Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül. Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged!

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.

Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsõséges koszorúja népe maradékának;

És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kõszálához. És megzendíti az Úr dicsõséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztõ tûz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégesõ kövével.

A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.

Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!

Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj.

Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!

És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?

Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Te szórd, és a szél vigye el õket, és elszéleszsze õket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.

Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel [szavokat] a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kõsziklák lakói, a hegyeknek tetejérõl kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.

Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!

Én az Úr vagyok, szent [Istene]tek, Izráelnek teremtõje, királyotok.

A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.

Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdõ és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsõíti magát.

Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. Hogy megtudják napkelettõl és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!

Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!

Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

[Így szól] a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!

Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.

Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.

Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

Halld õrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtõl-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.

Mert férjed a te Teremtõd, seregeknek Ura az Õ neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.

Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti elõttetek, és a mezõ minden fái tapsolnak.

Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre.

Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsõségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Õ dicsõségére!

Ki Mózes jobbján járatá dicsõségének karját, a ki a vizeket ketté választá elõttök, hogy magának örök nevet szerezzen?

Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

Így szól az Úr: Az egek nékem ülõszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minõ ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minõ az én nyugalmamnak helye?

Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én elõttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljõ minden test engem imádni, szól az Úr.

Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.

De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.

Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébõl.

Vajjon elrejtõzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.

Nem olyan-é az én igém, mint a tûz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó põröly?

És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekbõl kerestek engem.

Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elõtted! A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bûnéért az õ fiaik keblében fizetsz meg õ utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!

Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van- é valami lehetetlen nékem?

Örömnek szava és vígasság szava, võlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az õ kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt mondja az Úr.

Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, [látszék] mint valami zafirkõ, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül; És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tûz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte, Mint a milyen a szivárvány, mely a felhõben szokott lenni esõs idõben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsõségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.

És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsõsége az õ helyérõl.

Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsõsége, hasonlatos ahhoz a dicsõséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.

És ímé ott vala Izráel Istenének dicsõsége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.

És eltávozék az Úr dicsõsége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhõvel, és a pitvar betelék az Úr dicsõségének fényességével. És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külsõ pitvarig, mint az erõs Isten hangja, mikor beszél.

És elvonula az Úrnak dicsõsége a ház küszöbétõl, és álla a Kérubok fölé. És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földrõl szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsõsége vala felül õ rajtok.

És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsõsége rajtok felül vala. És felszálla az Úrnak dicsõsége a város közepébõl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.

És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága elõtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!

És ímé, Izráel Istenének dicsõsége jõ vala napkelet felõl, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az õ dicsõségétõl. És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség, melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orczámra esém. És az Úr dicsõsége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre. És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belsõ pitvarba, és ímé, az Úr dicsõsége betölté a házat. És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala. És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, õk és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,

És bevitt engem az északi kapu útján a ház eleibe, és látám, és ímé, az Úr háza betelék az Úr dicsõségével, és orczámra esém.

Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét. Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erõ. És õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erõt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tõled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!

És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsõítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az õ utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.

Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz; Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg.

Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt. És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.

De a magasságos [egek]nek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.

Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levõ országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentei népének; az õ országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az õ Istenének fenséges nevével, és [bátorsággal] lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.

A hegyek reszketnek elõtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétõl megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él.

Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.

Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.

Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.

És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsõséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.

Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!

És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erõvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

Mert õ fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az õ dicsõsége, és ülni és uralkodni fog az õ székében, és pap is lesz az õ székében, és békesség tanácsa lesz kettõjük között.

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító õ; szegény és szamárháton ülõ, azaz nõstényszamárnak vemhén.

És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felõl, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.

És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.

Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelõi, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték õ elõtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az õ nevét.

Ímé a szûz fogan méhében és szûl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.

Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.

És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tõnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.

És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbõl; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek Lelkét alájõni mintegy galambot és õ reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

Mert az embernek Fia eljõ az õ Atyjának dicsõségében, az õ angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az õ cselekedete szerint.

És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az õ dicsõségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.

Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.

Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

A fõpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk szája által szereztél dicsõséget?

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és nagy parancsolat.

És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel. És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe. És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.

És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.

Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.

Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.

Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az õ tanítványainak, ímé szembe jöve õ velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az õ lábait, és leborulának elõtte.

És mikor megláták õt, leborulának elõtte; némelyek pedig kételkedének. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsõ: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat.

És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.

Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.

És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tõlem, mert [én] bûnös ember vagyok, Uram!

És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.

Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:

Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.

Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.

Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval; És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.

Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl. Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!

Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!

Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielõtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.

Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl jött, feljebb való mindenkinél.

Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul. Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.

Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.

Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Õt.

Én és az Atya egy vagyunk.

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?

Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ, Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.

Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.

Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.

Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne. Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.

Abban dicsõíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.

Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig õ velök Júdás is, a ki elárulta õt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.

Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?

Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala [az] írva. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy õ mondotta: A zsidók királya vagyok. Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.

Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.

És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.

Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bûnbánatot és bûnöknek bocsánatát.

Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felõl, És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.

Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (õ mindeneknek Ura).

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsõíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala õket. És hirtelen nagy földindulás lõn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.

Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.

A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,

Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek.

A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.

Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.

Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsõítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsõségére. Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerõsítse az atyák ígéreteit; A pogányok pedig irgalmasságáért dicsõítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az õ népével együtt. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok õt minden népek.

Annak pedig, a ki titeket megerõsíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök idõtõl fogva el volt hallgatva, Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsõség mindörökké. Ámen.

Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.

Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl [van] a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által [van] a mindenség, mi is õ általa.

Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.

És ilyen módon az õ szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.

Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

A ki adta önmagát a mi bûneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. A kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.

Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

Kegyelme dicsõségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Hogy legyünk mi magasztalására az Õ dicsõségének, a kik elõre reménykedtünk a Krisztusban: A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Õ dicsõségének magasztalására.

Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Õ megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Õ hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Õ hatalma erejének ama munkája szerint, A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendõben is: És mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Õ teste, teljessége Õ néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.

Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja elõtt, A kirõl neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, Hogy adja meg néktek az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerõsödjetek az Õ Lelke által a belsõ emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának,] És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, a ki véghetetlen bõséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erõ szerint, Annak légyen dicsõség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre örökkön örökké. Ámen!

Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)

Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.

Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsõségére és magasztalására.

Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, a kik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk:

Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsõség mind örökkön örökké. Ámen.

A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született; Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek; És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn. És Õ a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ; Mert tetszett [az Atyának,] hogy Õ benne lakozzék az egész teljesség; És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége:

Mert Õ benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És [ti] Õ benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;

Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Õ vele együtt, megjelentek dicsõségben.

A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek,] hálát adván az Istennek és Atyának Õ általa.

A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsõségének elvételére.

Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.

A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettõl, és megtart az õ mennyei országára; a kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.

Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsõsége megjelenését;

A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a világba, így szól: És imádják õt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról [így] szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ szolgáit tûz lángjává, Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.

Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

Lévén annakokáért nagy fõpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly fõpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.

Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lõn,

Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

Õ azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára,

Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszõ módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztõ tûz.

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

Annakokáért õ általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az õ nevérõl vallást tevõ ajkaknak gyümölcsét.

A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az õ akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves õ elõtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség örökkön örökké. Ámen.

Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.

A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erõk.

Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Ha pedig mint keresztyén [szenved,] ne szégyelje, sõt dicsõítse azért az Istent.

A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélõi voltunk az õ nagyságának. Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki [legyen] dicsõség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsõség, nagyság, erõ és hatalom most és mind örökké. Ámen.

És a Jézus Krisztustól, a ki a hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl az õ vére által, És tett minket királyokká és papokká az õ Istenének és Atyjának: annak dicsõség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. Ímé eljõ a felhõkkel; és minden szem meglátja õt, még a kik õt által szegezték is; és siratja õt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendõ, a Mindenható.

Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében. Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó, És az Élõ; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle [valaki] a királyiszékben; És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kõhöz; és a királyiszék körül szivárvány [vala,] látszatra smaragdhoz hasonló. És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék [vala;] és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának.

A királyiszékbõl pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jõnek [vala] ki. És hét tûzlámpás ég [vala] a királyiszék elõtt, a mely az Istennek hét lelke; És a királyiszék elõtt üvegtenger [vala,] hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elõl és hátul.

És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], köröskörül és belül teljes [vala] szemekkel; és meg nem szûnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendõ, És mikor a lelkes állatok dicsõséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él, Leesik a huszonnégy Vén az elõtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az õ koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé gyõzött a Júda nemzetségébõl való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülõnek jobbkezébõl. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl, És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az õ számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erõt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsõséget és áldást. Sõt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élõt.

Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetbõl és ágazatból, és népbõl és nyelvbõl; és a királyiszék elõtt és a Bárány elõtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az õ kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék elõtt arczczal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsõség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erõ a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.

Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, a ki az Isten elõtt ül az õ királyiszékeiben, esék az õ orczájára és imádá az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendõ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.

És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.

És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal hárfáznak vala; És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.

Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle [valaki,] hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.

És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és [ki] ne dicsõítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljõnek mind a pogányok és lehajolnak elõtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.

És megtelék a templom füsttel az Isten dicsõségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.

Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyõzi õket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az õ vele való hivatalosok és választottak és hívek [is.]

És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! És a királyiszéktõl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan õ szolgái, a kik félitek õt, kicsinyek és nagyok! És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erõs mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát,

És az õ szemei olyanok, mint a tûzláng; és az õ fején sok korona; az õ neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak õ maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala õt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az õ szájából éles kard jõ vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és õ fogja azokat legeltetni vasvesszõvel; és õ nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.

És az õ ruháján és tomporán oda vala írva az õ neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.

És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ûlõt, a kinek tekintete elõl eltûnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek [könyve;] és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint.

Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.

És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki Az õ utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és õ szolgái szolgálnak néki; És látják az õ orczáját; és az õ neve homlokukon [lesz.]

Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsõ és utolsó.