25 – Pénz

Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl. És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára. Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.

Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.

És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.

Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.

És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].

És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén. És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt. József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába. És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz? És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért. Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk. Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn. A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.

Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.

És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.

Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.

Ne lopj.

Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.

Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit. Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.

Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.

Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertõl, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.

Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet.

És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított, hozának kapcsokat, függõket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak.

Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani. És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is. És mind a bölcs szívû [férfiak], kik munkálkodának, készíték a hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kék, és bíborpiros és karmazsinszinûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat.

Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját; Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:

Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját.

A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.

Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben. Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl.

Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését; A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd. A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.

Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen: Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez. Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak. Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését.

Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.

A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak.

Monda pedig az Úr Áronnak: Az õ földjökbõl örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked õ közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között. De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az õ szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik õk a gyülekezet sátorának szolgálatát.

És szóla az Úr Mózesnek, mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedbõl tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérûrõl való gabona és mint a sajtóból kiömlõ bor. Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekbõl, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak. Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenbõl a kövérjét, a mi abból szentelni való.

Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az õ nemzetsége közül, azért, hogy nincsen õnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között. Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az õ atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az õ atyjoknak örökségét. Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az õ leányának. Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az õ örökségét az õ testvéreinek. Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az õ örökségét az õ atyja testvéreinek. Ha pedig nem leendenek az õ atyjának testvérei, akkor adjátok az õ örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az õ nemzetségébõl, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.

Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.

És ne szálljon az örökség egyik törzsrõl a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közül kiki ragaszkodjék az õ örökségéhez.

És ne lopj.

És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

[Oly] földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szûkölködöl; [oly] földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeibõl rezet vághatsz!

Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl, a ki kihozott téged Égyiptom földébõl, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kõsziklából; A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedrõl, mert õ az, a ki erõt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerõsítse az õ szövetségét, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.

Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

És oda vigyétek egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak elsõ fajzását.

Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az õ neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.

Nem eheted meg a te kapuidon belõl sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat,] a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;

Esztendõrõl esztendõre tizedet végy a te magodnak minden termésébõl, a mely a te mezõdön terem. És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az õ neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden idõben.

A hetedik esztendõ végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az õ felebarátjának; ne hajtsa be az õ felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el [néki] a te kezed.

Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

Ha [mégis] szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia elõtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az õ szükségére, a mi nélkül szûkölködik.

Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ ellened kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földrõl, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szûkölködõ és szegény atyádfiának a te földeden.

És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az Úr, a te Istened.

Kiki az õ képessége szerint [adjon,] az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, a melyet ád néked.

Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.

Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az õ öröksége, a mint megmondotta néki.

A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az õsök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.

A te atyádfiától ne végy kamatot: [se] pénznek kamatját, [se] eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás adni. Az idegentõl vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, a mire kinyujtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az õ atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.

Ha szõlõdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.

És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr elõtt, a te Istened elõtt, és imádkozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt; És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.

Ha a harmadik esztendõben, a tizednek esztendejében, minden termésedbõl egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!

És bõvölködõvé tesz téged az Úr [minden] jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az õ drága kincsesházát, az eget, hogy esõt adjon a te földednek alkalmas idõben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.

Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.

A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az õ örökségök, a mint szólott vala nékik.

Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Felemeli a porból a szegényt,

Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán [prófétát,] ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nõstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belõle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytõl az õ bárányát, és azt fõzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.

Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tõled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson. És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égõ és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

És Salamon beborította a házat belõl finom aranynyal, és arany lánczot vont a belsõ rész elõtt, a melyet szintén bevont aranynyal. Úgy, hogy az egész ház be volt vonva merõ aranynyal, sõt az oltárt is, a mely a szentek-szentje elõtt volt, egészen beborítá aranynyal.

És beborítá még a ház padlóját is aranynyal kivül és belõl.

És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához [szükséges volt]: az arany oltárt, az arany asztalt, melyen a szent kenyerek állottak. És a gyertyatartókat színaranyból, ötöt jobbfelõl és ötöt balfelõl a szentek-szentje elé, és arany virágokat, lámpákat, és hamvvevõket. Azután csészéket, késeket, medenczéket, tömjénezõket és serpenyõket színaranyból, sõt a belsõ ház, a szentek-szentje és a szenthely ajtainak sarkait is mind aranyból.

Vala pedig mértéke az aranynak, a mely kezéhez jõ vala Salamonnak minden esztendõben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany.

És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdõ házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében. Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendõben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat. És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.

De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból elõször egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére. És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.

Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj. Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset; És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre. És elment õ tõle, és bezárkózott az õ fiaival, azok hordták néki [az edényeket], õ maga pedig csak töltögetett. És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj. És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között. Ugyanebben az idõben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.

És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, a melyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, a mint az Úr megmondotta volt. És elhurczolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, [úgy hogy] a föld szegény népén kivül senki sem maradt ott.

És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtõl megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, a mit kért vala.

És úgy a szomszédságukban levõk, mint [mások] Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszõlõt, bort, olajat, [vágó]barmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.

Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.

Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára [bõségesen] szereztem aranyat az arany [szerszámok]ra, []ezüstöt az ezüst [szerszámok]ra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínû köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bõséggel. Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára.

És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat. És valakinél [drága]kövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe. És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökbõl adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.

A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.

Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, a mint tettünk? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl [vettünk,]azokat adtuk most néked.

Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyûjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedbõl való és mindazok tiéid!

Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tõlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölõknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sõt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az elõtted, sem az utánad való királyoknak.

És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.

Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak. A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.

Lõn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a zsidók ellen. Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk. Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre; És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sõt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erõnk arra, [hogy õket megválthatnók,] hisz mezeink és szõlõink másokéi már! Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam; És magamba [szállva,] gondolkodtam errõl, és megfeddém az elõljárókat és fõembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést; És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s õk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit. És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink? Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást! Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el.] És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az õ házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

Sorsot veténk továbbá a fa hozása felõl a papok, Léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családaink szerint bizonyos idõkben esztendõnként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, a mint meg van írva a törvényben, És hogy felviszszük földünknek elsõ zsengéjét és minden fa gyümölcsének elsõ zsengéjét esztendõnként az Úr házába; Annakfelette fiainknak, barmainknak elsõ fiait, a mint meg van írva a törvényben; továbbá, hogy elviszszük szarvasmarháinknak és juhainknak elsõ fajzásait a mi Istenünk házába a papoknak, a kik szolgálnak a mi Istenünk házában. És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felviszszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a Lévitákhoz; mert õk, a Léviták szedik be a tizedet minden földmûveléssel foglalatoskodó városainkban. És legyen a pap, Áron fia a Lévitákkal, midõn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba; Mert a kamarákba kell hozniok Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az [Istennek] szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát.

És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelõtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el.

Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.

És vala az õ marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál. Eljártak vala pedig az õ fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az õ három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.

És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik. Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak. Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik. Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik. Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék! Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.

És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.

Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.

Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!]

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül, A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje. Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból, Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl. Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért: Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik; És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból. Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti. Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít. Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.

A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.

Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg. Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.

Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz. A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik. A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van]. A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az. A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van. Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]

A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek. Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van. Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.

Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.] A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.] Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal. Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni. Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak. A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik. Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek. Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg. Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg. És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

[Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag. A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját. A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.

A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad. Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember. Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá. A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû. A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek! Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és elõveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint. Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szõlõket. Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermõ fákat. Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én elõttem Jeruzsálemben. Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat. És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elõttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt. Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.

A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot [nem telik be] jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.

A mint kijött az õ anyjának méhébõl, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne.

És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az õ részét elvegye, és örvendezzen az õ munkájának: ez az Istennek ajándéka!

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szûkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettõ jó lesz egyszersmind.

És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek; És betelt földje bálványokkal, [és]kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.

Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstõl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az õ prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.

De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyûjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.

Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?

Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.

Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elõljáróiddá az igazságot.

És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor?] Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyûkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretõid, életedre törnek.

Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.

Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!

Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!

Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz [elõttök;] ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja õket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bõsége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szûkölködõnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot elõttem, és elveszítém õket, mikor [ezt] megláttam.

És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezõnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi; Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt; Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megõrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, õ élvén él, ezt mondja az Úr Isten.

A szûkölködõt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett; Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az õ vére legyen õ rajta!

Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.

A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja. És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba. Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt. Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve: Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kõfal- kerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik; Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a [már] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közül gyûjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén. Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyûjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.

Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elõ az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az õ atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai. Akkor elõhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket.

Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; [de]gyalázatra fordítom dicsõségöket!

Kanaánita [õ!] Hamis mértékek vannak kezében; szeret [mást] megcsalni. És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bûn volna!

És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tõle: bár faragott kõbõl építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörûséges szõlõket plántáltok, de nem isztok azoknak borából. Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedõk [vagytok;] és elnyomják a szegényeket a kapuban!

Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat?] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködõt egy öltõ saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!

Megkívánják a mezõket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az õ házanépét az embert és az õ örökségét!

Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.

És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és plántálnak szõlõket, de nem iszszák azoknak borát.

Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg õket az Úr haragjának napján, és az õ féltõ szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.

És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bõségesen.

És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tõnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.

És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsõt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettõre. A ki tõled kér, adj néki; és a ki tõled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek elõtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad elõtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektõl dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? Az öltözet felõl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezõnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitûek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja.

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tõle?!

És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.

És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres; A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az õ lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az õ lelkéért?

Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl? Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala. Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.

Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.

Jézus pedig monda az õ tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az õ dicsõségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.

Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ szõlejébe. Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megadom néktek. Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok. Mikor pedig beestveledék, monda a szõlõnek ura az õ vinczellérjének: Hívd elõ a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsõkig. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt võnek. Jövén azután az elsõk, azt gondolják vala, hogy õk többet kapnak: de õk is tíz-tíz pénzt võnek fejenként. A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük. Õ pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerzõdtél-é meg velem? Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Ekképen lesznek az utolsók elsõk és az elsõk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét. Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. Látván pedig ezt az õ tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.

Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek. Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek, És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégedének; És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.

Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.

Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.

És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.

És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta.

És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beveté, az õ egész vagyonát.

Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az õ fejére. Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.

Õ pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.

És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk? Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett. És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.

Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.

A ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

Mert ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik. És ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.

És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.

Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Õ pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bõvölködésben van az embernek az õ élete.

És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bõségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.

Monda pedig az õ tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felõl? Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden õ dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma a mezõn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitûek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.

Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Monda pedig annak is, a ki õt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az õ asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös [ember] megtérésén.

Monda pedig: Egy embernek vala két fia; És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira! És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.

Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

A ki hû a kevesen, a sokon is hû az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretõk valának; és csúfolák õt.

Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevû koldus, ki az õ kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljõvén, nyalják vala az õ sebeit. Lõn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az õ szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És õ kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az õ bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el õt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy õk is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Õ pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.

Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk. És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam; Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél. Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem; Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. És mondának néki: Uram, tíz gírája van! [És] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.

És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe. Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala: És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.

Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala: Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

A hívõk sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erõvel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szûkölködõ sem vala õ közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi. Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.

Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az õ feleségével, eladá birtokát. És félre tõn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá õket pénzzel, Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehetõ.

A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.

A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére.

Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal,] hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.

Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek. A hétnek elsõ napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyûjtenie, hogy ne akkor történjék a gyûjtés, a mikor odamegyek.

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.

Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak, Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából.

Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok.

Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen; A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el hozzátok, és készítsék el elõre a ti elõre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

Azt [mondom] pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek, A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ igazsága örökké megmarad.

A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt; A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért.

Csakhogy a szegényekrõl megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.

Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az õ testének, a testbõl arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekbõl arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg idõnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.

Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;

A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az õ kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõnek.

Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.

De a melyek nékem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sõt annakfelette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,

Nem hogy az én szûkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bõvölködni is; mindenben és mindenekben ismerõs vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bõvölködéssel is, a szûkölködéssel is. Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek. Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom [hirdetésének] kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül: Mert [már] Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. Megkaptam pedig mindent, és bõvölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit [küldöttetek,] mint kedves jó illatot, kellemes, tetszõ áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.

Az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel.

Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,

Ha pedig valaki az övéirõl és fõképen az õ házanépérõl gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tõrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, a ki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,

Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedõ, nem rút nyerészkedõ;

Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta, A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenbõl: a ki elsõben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptõl, azaz az õ atyafiaiktól, jóllehet õk is az Ábrahám ágyékából származtak; De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él: És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitõl is, a tizedszedõtõl, Mert õ még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.

Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;

A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.

Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával; A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága. Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyûrûs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik õt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak- é rajtatok, és nem õk hurczolnak-é titeket a törvény elé? Nem õk káromolják-é azt a szép nevet, a melyrõl neveztettek?

Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.

Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é õt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nõk, mezítelenek, és szûkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában.

Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendõt, és kalmárkodunk, és nyerünk; A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.

Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!

Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dõzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.

Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;

Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbõl;

A kiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt.

Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tõlem tûzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kõszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kõszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elõl, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:

Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit,] hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.

A föld kalmárai is siratják és jajgatják õt, mert az õ árúikat immár senki nem veszi; Arany és ezüst, és drágakõ és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézbõl és vasból és márványkõbõl [csinált] minden edényt; És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tõled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tõled, és többé azokat meg nem találod.

Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak õ tõle, távol állanak az õ kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság! És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.

És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jõjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.